Idézet dr. Vécsei László Csákberény község polgármesterének beszédéből. Köszöntés: Képviselő úr, Dandártábornok úr, Ezredes úr, igazgató úr, plébános úr, polgármester kollégák, Hölgyeim és Uraim! Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat a mai megemlékezésre! Köszönöm, hogy fontosnak tartották, megadjuk a végtisztességet a hetven éve itt elhunyt magyar katonáknak.
Tisztelet a Hősök előtt! 70 éve meghalt csákberényi katonáknak állított emléket a település önkormányzata.
A hely: Engedjék meg, hogy röviden elmondjam, miért különleges ez a hely ahol most állunk: A zámolyi medence itt találkozik a déli vértessel, az alföld a hegyvidékkel. Több szempontból rendkívül értékes és érdekes ez a terület:
Biológiai szempontból: élőhelyi sokszínűsége miatt az aggteleki karszt mellett ez a vidék Magyarország leg fajgazdagabb területe, a Vértesi Natúrpark része.
Néprajzi szempontból: az alföldi és a középdunántúli hagyományok is fellelhetőek itt Hadtörténeti jelentőségére utal elnevezése: Lóállási dombok: A környező dombok tetejéről lóhátról messze el lehetett látni. Jelentőségéről tanúskodnak az innen néhány száz méterre feltárt avar kori sírok. Éppen a különleges domborzati viszonyoknak köszönheti második világháborús szerepét is:
Mi is történt itt 70 éve és hogyan boríthatta a feledés leple az itteni tragédiát?
A második világháború fél éves magyarországi szakaszából 3 hónapot itt állt a front. A Vértes déli gerincére visszavonult német és magyar csapatok sikeresen tartóztatták fel az előretörőm szovjet sereget. Hetven éve, 1945 március 16-án a Szovjet haderő végső támadásba lendült és felőrölte a német és magyar csapatok ellenállását. Ha a környező dombokon körbesétálnak, mindenhol bombatölcséreket látnak ami árulkodik az itteni harci cselekmények intenzitásáról. Holopov százados így írt erről: „Ritkán volt alkalmam háborúban ennyire porrá zúzott peremsávot látni, ahol szinte minden fedezékben több tucat halott feküdt.” Csákberény civil lakosságát addigra már kitelepítették, csak néhányan maradtak a faluban. A front elvonulása után őket fogták be a halottak eltemetésébe. A halott katonákat több rétegben a kiszélesített bombatölcsérekbe húzták és hevenyészve elföldelték. A környező dombok mögötti bombatölcsérek mélyén, a felszíntől csupán egy arasznyira pedig emberi csontok és lőszerek vannak. Ugyanaznap innen hét kilométerrel északra kiirtották Kápolnapuszta teljes férfi lakosságát… A rá következő évtizedekben a sírok felett szovjet harckocsik gyakorlatoztak.
Köszönetnyilvánítás:
Hölgyeim és Uraim! Ez a csodálatos emlékmű közadakozásból készült. Olyan közadakozásból, amikor senkitől nem kértünk semmit. Az elmúlt hetekben, hónapokban az önzetlenségnek olyan szintjével találkoztam amilyennel korábba még soha. Tavaly nyár: Fülöp Attila fegyvergyűjtő és Tihanyi Tamás újságíró elevenítette fel az 1945 márciusában történteket. A Fejér Megyei Hírlapban megjelent cikk másnapján kaptam két telefont: Móré Attilától és Kovács Miklóstól, akik el létesítendő emlékműre ajánlották fel támogatásukat. Máhr Ferenc szobrászművész átdolgozta korábbi terveit és felajánlotta, hogy féláron megfaragja a szobrot.
Amikor január elején elmentünk kiválasztani a köveket és rákérdeztünk az árra, a Kőker tulajdonosa Solymosi Zoltán annyit mondott: örülök, hogy segíthetek. Amikor a terület kezelőjével Viszló Leventével egyeztettem felajánlotta, hogy megcsináltatja a szobortalapzatát