„Amit én eszem, az jó a kutyámnak is.” Messziről indulunk a magyarázathoz, de ígérem, brit tudosók nem lesznek a leírásban. A kutya őse, a farkas, ragadozó állat. Leginkább zsákmányállatokkal táplálkozott, azaz hússal, tudományosabban állati eredetű fehérjével és zsírral..
Persze megették a zsákmányállat, pld.madár bélcsatornájában található magokat, növényi részeket is, szakszerűen úgy nevezzük: szénhidrátokat, vitaminokat, ásványi anyagokat, valamint mikro- és makroelemeket is. Ha a természetben ez a táplálékuk, akkor mi miért etetnénk velük mást, mint ami nem elégíti ki az evolució során kialakult igényeiket?
A humán táplálkozás nem összehasonlítható a kutyákéval. Bármennyire is a család tagjaként tekintünk négylábú Kedvencünkre, hosszútávon nem kielégítő számára az, ha a vacsora asztal maradékával, vagy a vasárnapi ebédről megmaradt töltött káposztával etetjük. A csokoládés muffin sem kerülhetne kutyánk táljába, mert bár sokan nem tudják, de a csokoládé olyan anyagokat tartalmaz, ami a kisállatok számára mérgező hatású, nagyobb mennyiségben komoly bélrendszeri problémákat okozhat.
A kutyák nem ínyencek.
Amíg az ember időnként igényli, hogy kellemes környezetben, egy finom bor mellett, szépen megterített asztalon, a szemnek és szájnak egyaránt kellemes gourmet falatokat fogyasszon, és minden nap más ételeket egyen, addig a kutyák azért várják csóváló farokkal gazdájukat táljuk mellett, mert éhesek és alapvető létszükségletüket szeretnék kielégíteni.
Vannak persze „válogatósabb”, „érzékenyebb” fajták, de az nem azt jelenti, hogy a hűtőben kell keresnünk a megoldást a kolbászok és a virsli között félúton.
Természetesen nem kell a végletekig elmenni és arra gondolni, hogy akkor most nekünk is élő csirkével kellene etetnünk kedvencünket a nappali közepén, esetleg hagyni, hogy levadássza a szomszéd kedvenc papagáját. Azt viszont valóban jelenti, hogy olyan összetételű táplálékot kell adnunk neki, ami megegyezik hajdani zsákmányállatainak összetételével.
Azaz hús alapú legyen, ne pedig szója vagy egyéb növényi fehérje, mert ezek nem elégítik ki az ilyen irányú táplálékigényét, és fejlődési, működési zavarokat, más szóval betegségekhez vezethet. Pld. a fehérjehiány –sok más mellett – az immunrendszer védekezőképességének a csökkenését okozhatja, így könnyebben megbetegedhet az állat.
A kutyák nem vegetáriánusok, szükségük van állati eredetű fehérjére is!
Az otthoni „külön főzés” is lehet részben megoldás. Azért csak részben, mert jó minőségű táplálékot, megfelelő arányban, olyan szakértelemmel és olyan minőségű alapanyagokkal, mint ahogyan egy német, 50 év tapasztalattal rendelkező gyártó teszi, biztosan nem egyszerű feladat. Aki jó minőségű, hangsúlyozom, jó minőségű táppal eteti kutyáját, amellett, hogy teljesértékű és kiegyensúlyozott beltartalmi értékű tápanyagot biztosít Kedvence számára, időt, pénzt, energiát spórol! Töltsük inkább az időt Kedvencünkkel, játékkal, nagy sétákkal, ne a tűzhely előtti kevergetéssel.
Ilyen keveset kell csak adni? Ettől a mennyiségtől éhen hal a kutyám!
Igen, keveset kell adni és nem, nem fog éhen halni a kutya!
Jó minőség = jó beltartalom = jól hasznosuló tápanyagok = optimális felhasználás = kevés széklet
Aki azt gondolja, hogy a gondoskodás kifejezésének legjobb módja az, ha minél púposabbra tömi Kedvence etetőtálját napi kétszer, az nagyon téved!
A Happy&Fit tápok összetételét, alapanyagait olyan szakértők fejlesztették ki, akik pontosan tudják, hogy felnőtt vagy kölyök, érzékeny, vagy nagyobb aktivitású kutyának milyen napi etetési mennyiségre van szüksége.
Legyen szó csivaváról (mini testű kutya), vagy dán dogról (óriás testű kutya), minden fajtánál az a cél, hogy a testméretének, súlyának, aktivátásának megfelelő mennyiségű tápmennyiséget kapja. Nem kell tehát megijedni a „kevésnek tűnő” napi etetési mennyiségeken, mert biztos lehet abban, hogy kutyája testsúlyának és korának az optimális energiát és tápanyagokat biztosít.
Ettől eltérni akkor érdemes, ha a kutya aktivitása az átlagostól eltérő. Azaz többet, vagy kevesebbet mozog az átlagnál, vagy téli időszakban kertben tartott kutyáknál.