Interjú Juhász Zsófia 11. féléves állatorvos hallgatóval a TDK munkájáról.
Az Állatorvostudományi Egyetemre a hallgatók általában azért jelentkeznek, mert érdeklődnek az állatok, a természettudomány és a gyógyítás iránt. A praxismenedzsment fontosságával többnyire csak a végzés után, a mindennapi munka során
szembesülnek. Te hogyan figyeltél fel erre a területre?
A Dr. Juhász Tamás Kisállatkórház a családunk tulajdonában van, így belenőttem az állatgyógyászatba, és azt tapasztaltam, hogy jelenleg, a piac nagyfokú lefedettsége miatt, nem elegendő a magas szintű szakmai tudás. Csak annak a praxisnak van esélye jó piaci pozíció elérésére, amelynek vezetői modern szervezési és vezetési ismeretekkel felvértezve irányítják vállalkozásukat. Önmagában sem a kiváló szakmai felkészültség, sem a jó gazdasági irányítás nem elegendő a sikerhez, csak a kettő együtt.
30 állatorvost interjúvoltál meg. Egy kérdőíves felmérés kapcsán az első kérdés, hogy mennyire reprezentatív vagyis, hogy a kapott eredmények érvényesek-e a magyar praxisok nagy részére?
Reprezentatívnak tekinthető, mert vidéki és fővárosi praxisok egyaránt szerepeltek közöttük. Továbbá csak olyan praxisvezetőket kerestem meg személyes interjúk keretein belül, akik alkalmaztak állatorvost is beosztottként. Ők hozzák meg a döntéseket a specializáció irányáról, a fejlesztési ráfordításokról, és ők a döntéshozók a praxis irányítását illető kritikus kérdésekben.
Az állatorvosok versengenek az ügyfelekért, hiszen ebből élnek. Másik oldalról viszont érzik az együttműködés szükségességét. Te hogyan látod ezt a kérdést?
Egy szabad piacon természetes jelenség a versengés, de ugyanilyen fontos az együttműködés is a többszintű humán ellátáshoz hasonlóan, ahol jól működik a betegek továbbküldésének rendszere és a praxisok közötti rendszeres szakmai konzultáció!
A nagyobb településeken elvileg lehetőség volna egy mátrix-szerű együttműködésre is több rendelő között. Erről mi a véleményed?
Külföldön van néhány jól működő példa arra, hogy állatorvosi praxisok egy kimagaslóan felszerelt, központi klinikát hoznak létre és több kicsi, egy-két állatorvossal működő, alapellátást nyújtó rendelőt működtetnek, amelyek az alapellátáson túlmutató eseteket referálják a központi kórházba. Ez jelentős tőkét igényel, illetve már meglévő kisebb rendelők felvásárlása szükséges. Szerintem Magyarországon nincsen reális esély egy ilyen rendszer kiépítésére.
150 tulajdonosnak a következő kérdést tetted fel a választási szempontjaikról: amennyiben egy olyan szakosodott intézményhez fordul, mely általános állatorvosi ellátást is biztosít és elégedett volt a szolgáltatás színvonalával, visszatérne-e a saját orvosához, vagy más probléma esetén is ezt a rendelőt keresné fel?
A tulajdonosok 58% ismételten ezt a rendelőt keresné fel. Ez magyarázatot ad a dolgozatromban tárgyalt alacsony beküldési hajlandóságra. Az állatorvos kollégának ezt azt jelenti, hogy ha szakellátásra küldi betegét, több mint 50% a valószínűsége, hogy elveszti az adott klienst. Megemlítendő, hogy kizárólag sebészettel, vagy bármely más szakterülettel foglalkozó szakkórházak megjelenése azonnal mérsékelné ezt a problémát.
Nemsokára diplomázol – hogyan tovább?
Hosszabb távú célom a praxis irányításának átvétele, de ehhez még több évet kell tanulnom. A diplomázás után először Olaszországba, majd dr. Németh Tibor és édesapám mellé megyek dolgozni, és terveim között szerepel a tapasztalatszerzés német nyelvterületen is.
Említetted, már született két gyönyörű kislányod. Hogyan fogod megoldani?
Mindkettőjüket a vizsgaidőszak előtt szültem, harmad- és ötödévesen, de egyik alkalommal sem halasztottam. Férjem teljes mellszélességgel mellettem áll, mindenben támogat. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben is össze fogjuk tudni egyeztetni a magánéletet és a karriert.
Szívből kívánom, hogy sikerüljön, sok sikert!
Absztrakt:
Magyarországon az állattartók körében megnőtt a kereslet a minőségi betegellátásra, amit igényes, jól felszerelt kisállat praxisok nyújthatnak. A fejlesztések, beruházások nagy anyagi ráfordítást jelentenek, ezen kívül minden szakterület eszközigénye más.
A specializálódás szakmailag nagy kihívás, így elkerülhetetlen az állatorvosok továbbképzése. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy egyetlen magánrendelő sem képes a magas szintű ellátás kívánalmaknak minden szakterületen megfelelni. Kutatásom célja, hogy megtudjam, bár sok érv szól a szakosodás mellett, vajon megvannak-e ennek a piaci feltételei Magyarországon.
A felmérésem során egy állatorvosoknak és egy állattulajdonosoknak készített kérdőív segítségével kerestem a választ a szakosodással kapcsolatos kérdésekre. A 30 állatorvos által személyes megkeresés alapján – 2017. február és május között – kitöltött kérdőívekből kiderült, hogy 20,0%-uk nem tartja fontosnak az egyetem elvégzése utáni szakirányú továbbképzést, viszont 46,6%-uk szerint a magas szintű szakmai elvárások megkövetelik ezt. A praxis szakirányú fejlesztésére az állatorvosok 70,0%-a profitjuk 15,0%-át fordítaná. A specializáció elterjedésének akadálya, hogy az állatorvosok szakirányú ellátásra beküldő hajlandósága csekély. A megkérdezettek 40,0%-a nem küldené el a beteget, 60%-a csak akkor, ha bizonyos lehet benne, hogy a beteg a szükséges ellátás után visszatér hozzá. A Facebook használatával kapcsolatos kérdésekre adott válaszok szerint, mindössze 10,0%-uk használja ki a közösségi oldalt specializációjának ismertetésére, míg 80,0% általános tájékoztatást nyújt.
Az állattulajdonosok számára 2017. március és július között a vizsgált budapesti állatkórház várójában kihelyezett nyomtatott kérdőívekre 150 válasz érkezett. A megkérdezettek 70,0%-a szükségesnek tartaná a szakterületek elkülönülését, míg 40,0% azonnal a szakintézetet keresné fel, 55,0% először a saját állatorvosához fordulna. A tulajdonosok 52,0%-a áldozna magasabb összeget a szakellátásért. Amennyiben az adott intézmény általános ellátást is nyújt, az állattulajdonosok 58,0%-a más problémával is hozzájuk fordulna, 35,0%-a pedig továbbra is saját orvosához.
Összességében, Magyarországon jelenleg nincs megfelelő piaci környezet kizárólag egy szakterületre specializálódott állatkórház létrehozására. Azonban, azokban a praxisokban, ahol ennek a feltételei részben már adottak, törekedni kell a kérdéses szakterület fejlesztésére. A jövőben, a piaci helyzet várható alakulásával, ezek a praxisok jelentős előnyre tesznek szert azáltal, hogy már rendelkeznek a megfelelő felszereltséggel és a képzett személyzettel. Az állatorvosok beteg beküldési hajlandóságát tájékoztatással, szakmai iránymutatással növelni lehet.