Nagyon aktuális a témaválasztásod, hiszen még a vízcsapból is a felelős antibiotikum-használat, és a célzott kezelés szükségessége folyik. Hogyan lehet, hogy ennek ellenére eddig nem készült átfogó felmérés Magyarországon – illetve mi az, amit Ti átfogónak neveztek?
Kicsit pontosítanám a dolgot: számos közlemény jelent meg Magyarországon a különböző szervrendszerek fertőzéseiről, kórokozóiról és az antibiotikum érzékenységről. Ezeknek közös jellemzője azonban, hogy ki-ki általában csak a saját beteganyagát mérte fel, így alacsonyak mintaszámok – 20-30 izolátum, illetve csak egy-egy érintett szervrendszerre összpontosítottak. Ebből nyilván nem lehet teljes képet alkotni.
Mekkora volt az a mintaszám, amelyet ti feldolgoztatok?
Mintegy 12.000 izolátum a Duo-Bakt Állatorvosi Mikrobiológiai Labor anyagából retrospek tíven, a 2015-2017 közötti időszakból. A vizsgálati eredményeket ők már hosszabb ideje gyűjtik a humán célra kifejlesztett Medbakter adatbázisban, azonban ezeknek a szisztematikus rendszerezése, kiértékelése eddig nem készült el, főleg archívumnak használták. A feladat első része az adatok egységes szerkezetbe foglalása volt, utána a statisztika elkészítése már gyorsabban ment. Átfogónak tehát a nagy mintaszám mellett azért is nevezem, mert a húgyúti, bőr, fül, és légúti fertőzésekből származó mintákat egyaránt magába foglalta, nemcsak egyiket vagy másikat.
Mekkora területről érkeztek be a minták? Alkalmasak-e az eredményeitek arra, hogy regionális különbségeket állapítsunk meg rezisztenciában?
A Duo-Bakt az egész országból kap mintákat, de a legtöbb a fővárosból és környékéről érkezik, ilyen kis területen belül nem szoktak markáns különbségek lenni – a beküldés helye szerint nem is bontottuk tovább az adatokat. A hasonló nemzetközi elemzésekkel összevetve viszont jelentős eltérések láthatók ugyanúgy, ahogy a francia vagy az észak-európai rezisztencia helyzet is egészen más.
Nemsokára lediplomázol – mik a terveid a végzés után?
Ahogy a hallgatók többségét, engem is az állatok szeretete hozott ide. De a természettudományok közül azért választottam éppen az Állatorvosi Egyetemet, mert így nemcsak az állatoknak, hanem áttételesen az embereknek is tudok segíteni. Ennek a haszonállatoknál közvetlen anyagi haszna van, míg a kisállatoknál a tulajdonosok érzelmi támogatása, tájékoztatása adja meg ezt a jó érzést. Nekik legalább annyira szükségük van erre, mint a kutyájuknak a kezelésre. Végzés után egy kisállat praxisban tervezek elhelyezkedni, előtte viszont szeretnék külföldön is dolgozni, hogy lássam, máshol hogyan menedzselik a praxist, mit hogyan oldanak meg? Nyáron voltam Észtországban Erasmussal, nagyon érdekes volt látni az északi kollégákat gyógyítás közben. Más volt, mint itthon igen sokat adott! Végzés után tehát irány a nagyvilág, a nagy álmom Amerika – ez leginkább a beadott pályázatom sikerétől függ. De mindenképpen hazajövök, Magyarországon szeretnék élni és dolgozni.
A kutyák légúti, húgyúti, bőr- és fülfertőzését okozó baktériumainak antibiotikum-érzékenységi vizsgálata Magyarországon 2015-2017 között. Kerekes Barbara V. évfolyam. Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék. Témavezető: Dr. Jerzsele Ákos.
Absztrakt: Az utóbbi évtizedekben a baktériumok antibiotikumokkal szemben kialakult rezisztenciája világszerte terjed. Mivel földrészek, országok közötti, sőt országon belül is nagy különbségekre figyelhetünk fel a publikációkban, rendkívül fontos feltérképeznünk a magyarországi helyzetet. Kutatásunk célja a társállatok egyes szervrendszereinek fertőzéseit okozó baktériumfajok gyakorisági megoszlásának, illetve azok antibiotikum-érzékenységének hazai feltérképezése volt, melyről átfogó felmérés eddig még nem készült. Kutatásunkkal szeretnénk segítséget nyújtani a különféle bakteriális fertőzések terápiájához a kisállatgyógyászatban.
Az adatgyűjtés központjául a fővárosi DUO-BAKT laborját jelöltünk ki, mely Budapest környékéről is fogad mintákat. Az adatgyűjtést a 2015- 2017-ig terjedő időszakban végeztük a következő mintatípusokról: vizeletminta, bőrkaparék, fülváladék, illetve bronchusváladék. A baktériumokat különféle táptalajokon tenyésztettük ki, azok antibiotikum-érzékenységének meghatározására korongdiffúziós módszert alkalmaztunk. Az adatokat egy humánorvoslásban használt adatkezelő program (Medbakter) segítségével rendszereztük és tároltuk. A húgyúti fertőzésekből izolált kórokozók 41%-át az Escherichia coli, 18%-át a Staphylococcus pseudintermedius, 15%-át pedig a Proteus mirabilis tette ki.
Ezeknél a baktériumoknál megfigyelhető volt az amoxicillin-klavulánsavra való rezisztencia növekedése. A bőrfertőzések leggyakoribb izolátuma a S. pseudintermedius, mintegy 77,4%-os előfordulással. A többi baktériumfaj mindegyike csupán 4%-os gyakoriság alatt fordult elő. Az amoxicillin-klavulánsav, valamint az 1. generációs cefalosporinok kitűnő választások lehetnek a bőrfertőzések kezelésében. A fülváladékokból a Malassezia pachydermatis (39,6%), a S. pseudintermedius (22,6%), illetve a Pseudomonas aeruginosa (14,7%) került ki leggyakoribb izolátumként. Szisztémás kezelésnél a bőrfertőzéseknél ajánlott antibakteriális szerek itt is sikerrel alkalmazhatók, lokális kezelésnél viszont nagy a változatosság. A bronchusváladékok domináns izolátumaiként a Bordetella bronchisepticát (28%), a P. aeruginosát (17%), valamint az E. colit (14%) véltük felfedezni. A B. bronchiseptica az amoxicillinklavulánsav, valamint a P.aeruginosával egyetemben a polymixin B iránt 100%-os érzékenységet mutatott. Az E. colinál a gyakran használt antibiotikumokra jelentős mértékű rezisztenciát találtunk.
Az antibiotikumok előfordulási gyakorisága, valamint antibiotikumokra való rezisztenciája közötti nagy különbségek miatt érdemes mintát küldeni egy mikrobiológiai laboratóriumba rezisztencia-vizsgálatra. Emellett, ha heveny, életet veszélyeztető betegséggel állunk szemben, a helyi rezisztenciahelyzet ismerete nagy segítséget nyújt a kezdeti terápiában. (A vizsgálati eredményeket a szerzők rövidesen publikálják az Acta Veterinaria Hungarica hasábjain.)