A gyógyszeres takarmányozás tündöklése és bukása
Gondolatok egy évforduló margójára
Az AlphaVet Kft-ben büszkék vagyunk arra, hogy a 110 éve alapított Phylaxia Szérumtermelő Részvénytársaság és jogutódainak szellemi örökösei, továbbá bábolnai üzemének tulajdonosai és működtetői lehetünk. Mit adott ez az üzemrész a magyar állategészségügynek és állattenyésztésnek? És mit jelent a jelenkor szakmai környezetében ez a szellemi örökség?
A Phylaxia a szérumtermelés, majd az oltóanyagtermelés mellett beindította többféle gyógyszerforma és hatóanyag típus magyarországi gyártását is: így került sor pl. antibiotikumok, vitaminok, anyagcserére ható szerek gyártására, formulát tekintve pedig a tápszer, illetve premix előállítására. Miért vált fontossá a gyógyszeres premix gyártása az 60-as években? A mezőgazdaság szocialista átalakítása történt ekkor. A modell abban a tekintetben sikeresnek volt mondható, hogy jelentős termelésnövekedést eredményezett a 70-es évek közepére. Az már más kérdés, hogy a termelés hatékonysága is nőtt-e ennyire. A termelésintenzitás növekedése nem speciálisan magyar történet, a XX. század második felében a lakosság létszámának növekedésével az intenzív állattartás kialakulása világjelenség lett. Az intenzív állattartás pedig – különösen, ha technológiai hiányosságokkal küzdött – szükségképpen együtt járt új típusú állatbetegségek kialakulásával, amikhez új típusú kezelési módok is társultak. Nagy számú állat egyidejű kezelésének pedig legkézenfekvőbb módja a takarmányozás egyidejű kihasználása a gyógykezelésre is. Így az állatorvoslás klasszikus időszaka, mely az egyedkezelésről szólt, lezárult, és előtérbe helyeződött nagy számú állat együttes kezelésének szükségessége, az állománykezelés.
Milyen előnyökkel jár a takarmányozás útján való gyógykezelés? Talán a gyógyszer bejuttatásának leghatékonyabb módja, az állat majdnem biztosan felveszi, ellenőrizhető a mennyisége, az állat jólléte nem sérül, mert a bejuttatás nem jár fájdalommal, nem hordoz sérülésveszélyt. Lehetőséget nyújt nagyszámú egyed egyidejű kezelésére beleértve nem csak a betegség tüneteit mutató, hanem a betegekkel érintkező és a szubklinikai fertőzéssel bíró állatokat is. Nagyszámú egyed egyedi kezelése (pl. injekciós, drench vagy tablettás készítménnyel) akár több napon át nem lenne könnyen és gyorsan kivitelezhető, az állat és a készítményt alkalmazó személyzet sérülésével is járhat, nem beszélve az okozott stresszről és a következményes gyarapodás kiesésről.
Ennek az igen praktikus kezelési módnak mégis számtalan hátrányát fedték fel az elmúlt évtizedekben.
- Mivel leginkább antibiotikumokat és antiparazitikumokat adagolnak takarmányban, amiket összetett oktanú betegségek gyógykezelésére szánnak, a gyógykezelés a technológiai hiányosságok elfedését szolgálja, vagy éppen az állat növekedését segíti. A növekedés serkentésére antibiotikumot használni az EU-ban 2006 óta tilos, a technológia javítását pedig számtalan agrárpolitikai intézkedés támogatja. A helytelen gyakorlat mégis egyes hatóanyagok eltúlzott mértékű használatához vezetett.
- A túlzott használatnak van egy másik lehetősége is. Az állomány kezelés esetén óhatatlanul az egészséges egyedek is részesülnek a terápiában. Ez pedig egyrész növeli a maradékanyagok előfordulásának lehetőségét az élelmiszerben, másfelől a túlzott vagy felesleges használat miatt segíti az antibiotikum rezisztencia kialakulását vagy növelését. Így komoly élelmiszerbiztonsági és egészségügyi veszélyt rejt.
- A kezelés típus alkalmazási nehézségeket is rejt. Előfordul, hogy azonos hatóanyag eltérően működik különböző állatfajokban (LADME), következésképpen azonos formula alkalmazása állatfajonként nagy eltéréseket mutat.
- Figyelemmel kell lenni arra, hogy a takarmányba adott készítmények legyenek hosszú ideig stabilok és lehetőség szerinti hosszú hatásúak, mert a táplálék felvételének módja befolyásolja a hatóanyag bejutását és felszívódását is.
- Végezetül sokkal hangsúlyosabb elvárás (az egyedi kezeléssel szemben) a költséghatékonyság (beleértve a gyártás és a felhasználás olcsóságát is).
Hogyan lehet ezeket a veszélyeket csökkenteni? A kérdésben megkerülhetetlen az állatorvos felelőssége. A szakmai alaposságon és a megfontolt antibiotikum használaton felül most az állatorvos munkáját szigorúbb jogszabályi előírások is segítik. Ilyen szigorítások például a vény-írási kötelezettség, a felhasználás indokolása laboratóriumi vizsgálatokkal, és a felhasználásról szóló jelentési kötelezettség. Nem csak a felhasználási, hanem a gyártási oldalon is megjelentek szigorítások mind a minőség, mind a biztonság, mind a hatékonyság tekintetében. A környezeti kockázatok elbírálásra rendkívül komoly, költségigényes, akár 10-20 különböző laboratóriumi tesztből álló vizsgálatsorozatra van szükség, majd ezek szakmai elemzésére, hogy a termék veszélyességét mérlegelni lehessen. A gyógyszergyártók rendkívül sokat dolgoznak azon is, hogy a termék stabilitása és ezzel felhasználhatósági, illetve eltarthatósági ideje növekedjék. A veszélyek csökkentésének harmadik módja a termék farmakokinetikájának alaposabb megismerése, ami a fejlesztők, illetve kutatók feladata. Célja, hogy az élelmezés-egészségügyi várakozási időt lehessen csökkenteni.
Világosan látható, hogy a szabályozási környezet szigorodása nem kedvez a takarmányba kevert gyógykezelés további széles körű alkalmazásának. Ezzel együtt előtérbe kerül a célzott terápia. Így, ha a technológia hiányos, akkor azt kell javítani. Ha jobb növekedést akarunk, akkor a genetika és a biológiai biztonság eszközeihez kell nyúlnunk. Ha néhány egyed beteg, akkor célzottan azokat kell kezelni. Sőt a mai okos technológiákkal már előre kiszűrhető, ha egy egyed betegségre gyanús, és annak kiemelésével, illetve kezelésével a többi egyed megbetegedésének veszélye csökkenthető.
Mit jelent ez a gyógyszeres premix gyártás tekintetében? Miért írtam az iparág „bukásáról”? Semmiképp sem gondolom, hogy el kell felejteni ezt a gyógyszerformulát. Azt viszont igen, hogy önmagában már életképtelen. A hangsúly a technológiára került. Az állattartó telepeket ellátó állatorvosok tudását ki kell szélesíteni, hogy az állománymenedzsmentet széleskörű tudások integrálásával láthassák el. Hogy csak néhányat említsek: informatika, adatelemzés, gyógyszertechnológia, fertőtlenítés technológia, és mindezek gazdasági vonatkozásai – ezek mind olyan területek, amik egy állatorvos eszköztárából ma már nem hiányozhatnak. A medikált premix továbbra is elérhető és használható gyógyszer formula, amely az előbb említett feltételek mellet ma is hatékonyan, gazdaságosan, az irányelveknek megfelelve használható.
A fejlődés nem hiányozhat életünkből. Ezért büszkék vagyunk arra, hogy a Phylaxia szellemi örököseként a fejlődés olyan alapértékünk, ami kihat szolgáltatás portfoliónkra, és gyártott termékeink értékét a modern állattartó telepi technológiákkal, szoftverekkel jelentősen tudjuk növelni.
Források
- Martineza , L. Augsburgerb, T. Johnstonc, W. Warren Jones: Applying the Biopharmaceutics Classification System to veterinary pharmaceutical products Part I: Biopharmaceutics and formulation considerations. Advanced Drug Delivery Reviews 54 (2002) 805–824.
- NOAH Compendium: Medicated Feed. 2016.
- Ahmed, K. Kasraian: Pharmaceutical challenges in veterinary product development. Advanced Drug Delivery Reviews 54 (2002) 871–882
- Lees, L. Pelligand, E. Giraud, P. Toutain: A history of antimicrobial drugs in animals: Evolution and revolution. J vet Pharmacol Therap. 2021;44:137–171.
Dr. Végh Ákos PhD
igazgató
Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft.
Innovációs Divízió
